Ismerősök megkértek, hogy fotózzak néhány képet az általuk szervezett futóverseny beharangozására. Vasárnap reggel 8-at beszéltünk meg a tónál, én pedig kapva az alkalmon gondoltam, kiviszem a kutyákat is, így ezzel letudjuk reggeli sétát. Azt tudni kell rólam, hogy sokáig alvó típus vagyok, 9 előtt nem nagyon szed ki senki az ágyból. Ennek ellenére vasárnap véletlenül egy órával hamarabb felkeltem (!?) és ha már így alakult, a kutyákat kivittem a megszokott rétre, hátha lenyugszanak a fotózásig. Hát ez nem történt meg, viszont annyira gyönyörűek voltak a fények, a párás levegő meg a harmatos virágok, hogy majdnem telefényképeztem memóriakártyát, amire később még szükségem volt... A tavasz amúgy is a kedvencem, annyira szép ilyenkor minden, de valahogy sosem megyek ki fotózni.
2013. május 23., csütörtök
hello again
Rájöttem, hogy az angol nyelvű blogolás meghaladja a képességeimet, annyira, hogy fél év alatt egy bejegyzést sem szültem, pedig témám bőven lett volna. Szóval ezt az álmot feladva, mintha mi sem történt volna, az első igazi post:
Ismerősök megkértek, hogy fotózzak néhány képet az általuk szervezett futóverseny beharangozására. Vasárnap reggel 8-at beszéltünk meg a tónál, én pedig kapva az alkalmon gondoltam, kiviszem a kutyákat is, így ezzel letudjuk reggeli sétát. Azt tudni kell rólam, hogy sokáig alvó típus vagyok, 9 előtt nem nagyon szed ki senki az ágyból. Ennek ellenére vasárnap véletlenül egy órával hamarabb felkeltem (!?) és ha már így alakult, a kutyákat kivittem a megszokott rétre, hátha lenyugszanak a fotózásig. Hát ez nem történt meg, viszont annyira gyönyörűek voltak a fények, a párás levegő meg a harmatos virágok, hogy majdnem telefényképeztem memóriakártyát, amire később még szükségem volt... A tavasz amúgy is a kedvencem, annyira szép ilyenkor minden, de valahogy sosem megyek ki fotózni.
Ismerősök megkértek, hogy fotózzak néhány képet az általuk szervezett futóverseny beharangozására. Vasárnap reggel 8-at beszéltünk meg a tónál, én pedig kapva az alkalmon gondoltam, kiviszem a kutyákat is, így ezzel letudjuk reggeli sétát. Azt tudni kell rólam, hogy sokáig alvó típus vagyok, 9 előtt nem nagyon szed ki senki az ágyból. Ennek ellenére vasárnap véletlenül egy órával hamarabb felkeltem (!?) és ha már így alakult, a kutyákat kivittem a megszokott rétre, hátha lenyugszanak a fotózásig. Hát ez nem történt meg, viszont annyira gyönyörűek voltak a fények, a párás levegő meg a harmatos virágok, hogy majdnem telefényképeztem memóriakártyát, amire később még szükségem volt... A tavasz amúgy is a kedvencem, annyira szép ilyenkor minden, de valahogy sosem megyek ki fotózni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)